Az ember számos alkalommal találkozik napjainkban a kognitív disszonancia kifejezéssel és érzésem szerint néha nem pontosan arra a jelenségre alkalmazzák, amit a pszichológia ért alatta. A soron következő írásban a kognitív disszonancia (szociál)pszichológiai jelentését fogom megvizsgálni.
A kognitív disszonancia alapvető kiindulópontja az, hogy bizonyos esetekben a cselekedeteink nincsenek összhangaban a saját magunkról kialakított elképzeléssel, a pszichológiai értelemben vett énnel. Más szavakkal: a cselekvéseink ellentmondásba kerülnek az énünk számára fontos attitűdjeinkkel. A kognitív disszonancia kifejezést Leon Festinger szociálpszichológus alkotta meg az 50-es évek végén. Festinger szerint a kognitív disszonancia állapotába az alábbiakban felsorolt négy lépés létrejötte, illetve észlelése után kerülünk.
1. lépés - Az egyén a cselekvést össze nem illőnek érzékeli
Erről a fázisról akkor beszélhetünk, amikor cselekedeteink összeütköznek az önképünk pozitív és fontos részével, és nem felelnek meg az önmagunkkal szembeni elvárásainknak, ez sérti az énintegritást és befolyásolja fontos attitűdjeinket. Ez a helyzet inkonzisztenciaképződéshez vezet, ami az első lépés a kognitív disszonancia és az izgalmi szint kiváltásához.
2. lépés - Az egyén a cselekvést szabad választása eredményeként észleli
Csak akkor lép fel kognitív disszonancia, ha a viselkedésünket szabad akartból hajtjuk végre. Amennyiben a viselkedést külső okoknak tulajdonítjuk, például súlyos fenyegetésnek vagy valamilyen nagy jutalom elnyerésének, úgy a disszonancia nem alakul ki.
3. lépés - Az egyén kellemetlen fiziológiai állapotot tapasztal
Kellemetlen érzést, illetve hangulatot tapasztalunk, amely nagyban hasonít a bűntudat érzésére.
4. lépés - Az egyén az attitűd és a cselekvés közötti össze nem illésnek tulajdonítja a kellemetlne fiziológiai állapotot
Amennyiben a kellemetlen érzést az attitűd-viselkedés közti inkonzisztenciának gondoljuk, akkor figyelmünket arra irányítjuk. Ammennyiben a feszültséget (illetve annak létrejöttét) valami másnak tulajdonítjuk, akkor a kellemetlen érzést nem hozzuk összefüggésbe az attitűdjeink és viselkedésünk közti inkonzisztenciával.
A szociálpszichológiai értelemben vett kognitív disszonancia esetében elengedhetetlen, hogy a fentebb leírt négy lépés létrejöjjön. Amikor létrejön a kognitív disszonancia, akkor valahogyan megpróbálunk megszabadulni az által okozott rossz érzéstől. De mégis mik azok a módok, amikkel gyakran akár nem tudatos szinten élünk? Erre a kérdésre a következő írásban keresem a választ :).
Gáspár Álmos
