Elkerülő mechanizmusok

A kognitív disszonancia a külső szemlélő számára nem megfigyelhető, nincsenek kívülről is látható tünetei. A jelenség olyasvalami, amit az ember belsőleg érez. Festinger azonban úgy vélte, hogy minden embert motivál a kognitív diszharmónia elkerülése vagy feloldása az általa okozott kellemetlenségek miatt. Ez arra késztetheti az embereket, hogy bizonyos védekezési mechanizmusokat alkalmazzanak, amikor szembesülnek kell vele. Ezek a elkerülő mechanizmusok három kategóriába sorolhatók:

• Elkerülés: a disszonancia elkerülését vagy figyelmen kívül hagyását jelenti. A személy elkerülheti, illetve figyelmen kívül hagyhatja azokat a szituációkat, amelyekben a kognitív disszonancia felbukkan.
• Megkérdőjelezés: Ez a disszonancia bizonyítékainak aláásását jelenti. Ez úgy teremthető meg, hogy az egyén megkérdőjelezi a helyzetet. Tipikus példa lehet erre, ha azt mondjuk, hogy az adott helyzet valami más ok miatt alakult ki, illetve ha egy külső tényezőnek tulajdonítjuk a szituációt. „A (foci)csapatom sokkal jobban játszott, mint a másik csapat, de a bíró részrehajló volt!”
• Korlátozó hatás: Ez magában foglalja a kognitív disszonancia kellemetlenségének korlátozását annak jelentőségének lekicsinyítésével. Ezt a személy úgy teheti meg, hogy azt állítja, hogy a viselkedés ritka vagy egyszeri esemény, vagy racionális érvekkel győzi meg magát vagy másokat arról, hogy a viselkedés rendben van. Például, ha valaki dohányzik és pontosan tudja, hogy ez káros az egészségre, akkor a kognitív disszonancia csökkentésének érdekében mondhatja azt: „Ez a néhány szál nem is árt igazán. Ha többet cigiznék, akkor az tényleg káros lenne.”

Megküzdési módok

A elkerülő mechanizmusokon túl a másik lehetőség, hogy az ember (akár önismereti munka révén) lépéseket tesz a következetlenség feloldására. A kognitív disszonancia feloldása úgy lehetséges, hogy vagy megváltoztatjuk a viselkedésünket, vagy megváltoztatjuk a meggyőződéseinket, hogy azok összhangban legyenek egymással. A megküzdési stratégiák a következők lehetnek:

• Viselkedés megváltoztatása: ez a lehetőség magában foglalja a viselkedés olyan irányú megváltoztatását, hogy az megfeleljen a személy meggyőződésének. Ahol a teljes változás nem lehetséges, ott az egyén kompromisszumokat köthet. Például egy olyan személy, aki törődik a környezettel, de egy környezetszennyező vállalatnál dolgozik, a munkahelyén is kiállhat a változás mellett, ha nincs lehetősége otthagyni a munkahelyét.
• A gondolatok megváltoztatása: ha valaki gyakran viselkedik úgy, hogy az ellentmond a hiedelmeinek, akkor megkérdőjelezheti, hogy mennyire fontos ez a hiedelem, vagy rájöhet, hogy az adott hiedelem már nem is olyan fontos a számára. Alternatív megoldásként új hiedelmeket is felvehet, amelyekkel a cselekedeteik jobban összhangba kerülnek a gondolkodásukkal.
• Átkeretezés: ha egy személy nem tudja vagy nem akarja megváltoztatni a disszonanciát okozó viselkedést vagy hiedelmeket, helyette másképp tekinthet a viselkedésre. Például egy olyan személy, aki nem engedheti meg magának, hogy fenntartható márkákból vásároljon, megbocsáthat magának ezért, és elismerheti, hogy a tőle telhető legjobbat teszi.

Gáspár Álmos