A szociálpszichológia területéről viszonylag kevés dolog szivárog be a mainstreembe, de a Dunbar szám pont egy ilyen modell.

A Dunbar számot Robin Dunbar angol pszichológus és antropológus álapította meg kutatásai során. Röviden: A Dunbar szám megmutatja, hogy mi a felső, kognitív határa az ismerőseink számának. 150-nél több ismerőst nem tudunk nyomon követni.

A kiinduló feltételezés szerint az ember - és főemlősök - agymérete összefüggésben van a társas kapcsolatok minőségével és mennyiségével. A közösség komplexitása és tagjainak száma befolyással bír az agykéreg és a homloklebeny méretére. Dr. Dunbar, kutatásai során az agykéreg tömegének, az agy teljes tömegének és a csoportméret közötti összefüggések értelmében megállapította, hogy egy embernek körülbelül 150 ismerőse lehet. Az elmélet értelmében a laza barátok, haverok, ismerősök száma körülbelül 150-re tehető. Az ún. hármas szabály értelmében azonban ez a csoport további alcsoportokra bontható. A 150-ből 50 ember az, akiket barátunknak, közeli ismerősünknek tekintünk. Gyakran találkozunk velünk, kellemesen érezzük magunkat a társaságunkban, de nem kimondottan belsőséges a velük való kapcsolatunk. A következő szűkebb csoportba csak 15 ember tartozik. Ezekben az emberekben általában megbízhatunk, közeli, belsőséges, bizalmas kapcsolatot ápolunk velük és tudjuk, hogy vannak. A legközelebbi és legbizalmasabb ismerősök csoportjában 5 ember kaphat helyet. Fordulhatunk hozzájuk a legképtelenebb pillanatokban, megoszthatjuk velük a legbizalmasabb érzéseinket és gondolatainkat és mindig számíthatunk a támogatásukra. A kutató szerint ezek a számok nagyjából az egész emberi történelemben változatlanok. Szerinte elképzelhető, hogy az agyi kapacitásunk ennyi kapcsolatra van "kitalálva". Ezt a feltevést alátámasztani látszik, hogy egy tipikus vadászó-gyűjtögető törzs körülbelül 150 főt számlált és egy átlagos falu lélekszáma sem volt ennél nagyobb a 20. század előtti időkben.


A Dunbar szám fontossága abban rejlik, hogy rámutat: az emberi kapcsolatok értékesek és szükségesek az életben, de csak néhány lehet ezek közül igazán mély, illetve intim. Az életünk gazdagabbá válik, ha tudatosan választjuk ki azokat az embereket, akikkel közelebb akarunk kerülüni egymáshoz és azokat az értékes kapcsolatainkat ápoljuk, amelyek segítenek nekünk az életünk során. Az emberi kapcsolatok szépsége és gazdagsága a mélységükben rejlik, a Dunbar szám pedig segít nekünk megérteni és értékelni ezt a fontos aspektust!

A következő rövid írásomban a boldogságot, mint érzelmet szeretném egy kicsit körbejárni.

Már Arisztotelész megállapította, hogy az emberek mindennél jobban vágynak a boldogságra. A boldogság egy olyan átfogó érzelem, melyet önmagáért keresünk. Az egyéb céljaink - mint pl. egészséges életmód, biztos egzisztencia, vagy a szépség - azért fontosak, mert úgy gondoljuk, hogy általuk elérhetjük a boldogság állapotát. A boldogság egy olyan alapvető érzelem, amely a világ minden pontján, minden társadalomban és kultúrában megtalálható. A boldogság tekinthető egyfajta átfogó, összesítő érzelemnek is, mivel az élettel való általános elégedettséget, testi-lelki-szellemi jólétet is értjük alatta.

A pozitív pszichológia egyik atyja - Martin Seligman - szerint a boldogság nem csupán a mindenféle rövidtávú élvezetek, örömök, élmények összesége, hanem magában foglalja a személyes kiteljesedést, a „jó” és teljes életet is. Ezt az állapotot a személyes erősségek mindennapi használatával, gyakorlásával és kiterjesztésével tudjuk elérni úgy, hogy ezzel nem csak a saját, hanem a körülöttünk levők boldogságát is fokozzuk. Seligman szerint a boldogságra vonatkozó pozitív érzelmek három nagyobb csoportra oszthatók. Amennyiben az alábbi érzelmeket át tudjuk élni a cselekedeteinkkel kapcsolatban, akkor a tudati állapotunk a boldogság érzése felé fog elmozdulni.

• Múltra vonatkozó pozitív érzelmek: ebbe a csoportba tartoznak az olyan érzelmek, mint az elégedettség, kielégítettség, derű, büszkeség.
• Jelenre vonatkozó pozitív érzelmek: ezen érzelmeket két további csoportra oszthatjuk. Az érzékszervi élvezetek, testi örömök és élmények általában rövid távú „jó érzést” biztosítanak. Ezekkel szemben a kiteljesedések, olyan cselekedetek, melyeket szívesen végrehajtunk, melyek által valami „hasznosat és fontosat” teszünk.
• Jövőre vonatkozó pozitív érzelmek: ebbe a csoportba olyan érzelmek tartoznak, mint a hit, bizalom, magabiztosság, remény, önbecsülés.

A boldogságnak számos előnye van saját magunkra nézve. A pozitív érzések a negatív helyzetekkel való megküzdésben nagyon hasznosak, segítenek a nehézségek és elakadások leküzdésében. Mindazonáltal a nyilvánvaló fizikai jólléten felül ebben a lelkiállapotban megnövekszik az együttműködési képességünk, illetve a személyiségünk függetlenebbé és szabadabbá válik a külső hatásoktól. Ha pozitív életszemlélet árad magunkból, amiből a körülöttünk levők is rengeteget profitálhatnak ebből. Az alapvető optimista beállítottság mellett toleránsabbak, kreatívabbak, konstruktívabbak és nyitottabbak leszünk. Eredményesebbé válunk a tanulásban, problémamegoldásban, ezáltal növekedni fog a teljesítményünk az élet minden területén. A konfliktusainkat ügyesebben leszünk képesek menedzselni, melynek következtében a kapcsolataink is jobbá válnak. Úgy érezzük magunkat, mint aki szárnyal, mint aki nem a Földön, hanem néhány centiméterrel felette jár! Ezt az érzést bizonyára senkinek sem kell bemutatni!

Az előző bejegyzésben az önismeretről írtam, a mostaniban pedig az önismereti csoportokat szeretném egy kicsit közelebb hozni az olvasóhoz :).

Az önismeret az a képesség, hogy valaki önvizsgálat útján megértse gondolatait, érzelmeit és viselkedését. Az önismeret kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi fejlődésben és a pszichés jóllétben. A különféle terápiás és egyéb csoportok hatékony eszközzé váltak az egyének számára önismeretük és érzelmi intelligenciájuk (EQ) fejlesztésére. Ezek a csoportok olyan támogató környezetet teremtenek, amely ösztönzi az önreflexiót, az önfeltárást és az interperszonális interakciókat ezzel elősegítve a személyes fejődést és az érzelmek szintjén végbe menő gyógyulást.

Az önismereti csoportok strukturált keretet biztosítanak az egyének számára, hogy feltárják és megértsék saját érzelmeiket, gondolataikat és viselkedésüket. A személyes tapasztalatok megosztásával és a nyílt párbeszéd segítségével a résztvevők képessé válnak az érzelmi intelligenciájuuk fejlesztésére. Goleman szerint az érzelmi intelligencia a személyes sikeresség és a személyes jóllét döntő összetevője, amely magában foglalja az önismeretet, az önszabályozást, az empátiát és a személyközi készségeket. Több empirikus vizsgálat is kimutatta, hogy az önismereti csoportokban való részvétel jelentős javulással jár az érzelmi tudatosság és érzelmi szabályozás terén. Az önismereti csoportokban előtérbe kerül a tagok közti nyílt kommunikációt valamint az egymás iránti empátia. Ez a két tényező elősegíti az egészségesebb, hatékonyabban működő személyközi kapcsolatok kialakulását. Az  önismereti csoportok résztvevői között fejlődést lehet kimutatni az értő figyelem alkalmazásában, fejlődik a koncentrációjuk az aktív figyelem alkalmazásának révén, fejlődik az önkifijezésre való képességük és empatikusabbá válnak másokkal szemben. Ezek a készségek hasznos szolgálatot tesznek az élet különböző területein, mint például a családban, munkahelyen vagy a különböző szociális interakciókat igénylő szituációkban. Azáltal, hogy az egyének javítják a másokkal való kapcsolatteremtés képességét, kiterjedtebb, illetve konfliktusokkal kevésbé terhelt kapcsolatok létrejöttét segítik elő. Az önismereti csoportokban való részvétel gyakran vezet fokozott önelfogadáshoz és hatékonyab személyes fejlődéshez, növekedéshez. Azáltal, hogy az egyének egyre mélyebb megértésre tesznek szert önmagukkal szemben, képessé válnak arra, hogy olyan személyes célokat tűzzenek ki saját maguk számára, melyek segítik meghaladni a személyes akadályaikat. Számos kutatás szerint az önismereti csoportokban résztvevők hatékonyabban küzdenek meg a stresszel, szorongással és depresszióval, mint azok, akik nem vesznek részt önismereti csoportmunkában. Jóllehet az önismereti csoportok számos előnnyel rendelkeznek, mindenképpen tekintetbe kell venni bizonyos etikai megfontolásokat. Számos egyéb tényező mellett a titoktartás, az önkéntesség és a facilitátorok kompetenciája alapvető szempontok a résztvevők védelmében. Mindenféleképpen figyelembe kell venni, hogy az önismereti csoportok nem biztos, hogy mindenki számára megfelelőek. Egyesek számára a csoportos keretek között türténő önfeltárás nyomasztó, kényelmetlen, sőt bizonyos esetekben kifejezetten káros lehet.

Az önismereti csoportok értékes erőforrást jelenthetenek a személyes fejlődésben az érzelmi intelligencia fejlesztésére és az interperszonális kapcsolatok javítására törekvő egyének számára. Az önismeret, az érzelmi intelligencia és az interperszonális készségek fejlesztésével ezek a csoportok hozzájárulhatnak a fokozott jólléthez és a személyes fejlődéshez. Mindemellett létfontosságú, hogy számba vegyük az önismereti csoportokkal kapcsolatos etikai megfontolásokat és korlátokat, hogy biztonságos és hatékony lehetőséget nyújtsanak az egyének számára belső énjük felfedezésére.