A kiégés (burnout) előkelő helyet foglal el a leggyakoribb pszichológiai betegségek ranglétráján. Egyes becslések szerint minden ötödik munkavállaló élt már át kiégéssel vagy erős motivációvesztéssel jellemezhető fázist vagy fázisokat a karrierje során. Bizonyos szakértők szerint a kiégés már-már egyfajta népbetegségként értékelhető. Amennyiben a burnout-szindróma idejében azonosításra kerül, úgy nagyon gyakran sikeres kezelés érhető el egyszerű felvilágosítással, információcserével, és tanácsadással.

Mi is az a burnout?

A burnout kifejezés az angol nyelvterületről szivárgott be a magyar nyelvbe - magyarul kiégésként is szoktak rá hivatkozni. Maga a kifejezés az 1970-es években bukkant fel először egy bizonyos Freudenberger pszichoanalitikus munkásságában. A burnout meghatározása: „Krónikus érzelmi megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. A kiégés definícióját többen, többféle képpen módosították az elmúlt évtizedekben - bizonyos orvosok és pszichológusok szerint a kiégést a depresszió okozza, mások szerint pedig a kiégés miatt válik az egyén depresszióssá. Mindenesetre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-ben hivatalosan is betegségnek minősítette a jelenséget.

A burnout kiialakulása

A munka világa teljes bizonyossággal hatással van a kiégéssel kapcsolatos esetek számának növekedésére. Sokszor elmosódnak a határok a munkaidő és a szabadidő között. Egyre több munkahely, illetve munkakör kívánja meg a dolgozóitól az állandó (virtuális) jelenlétet és az elérhetőséget. Fontos faktorok továbbá: a munkavégzés minőségével kapcsolatos megnövekedett elvárás, az egyre több túlóra, és megnövekedett munkaterhelés. A megnövekedett stresszért felel a munkahely elvesztésével kapcsolatos félelem, illetve az ebből származó bizonytalanság. Ez további stresszt okoz… A burnout kialakulásban szerepet játszathatnak a túl magas elvárások, a munkavállaló által érzett tehetetlenség, az állandó készenlétben levés, pontatlan előírások a munkavégzéssel kapcsolatban, hosszú és kiszámíthatatlan munkaidő, rossz munkahelyi légkör, és a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban. Ezen hatások mellett bizonyos egyéni jellemvonásokat is számításba kell venni: a tökéletességre való törekvés sajnos elősegíti a kiégés kialakulását, és mindenképpen ide sorolandó az alacsony önbecsülés, vagy a billegő lábakon álló öntudat is. Összefoglalva elmondható, hogy a burnoutért nem kizárólag egy rossz munka vagy egy lelketlen főnök a felelős. Érdemes megvizsgálni a munkakörnyezetet, az egyéni elvárásokat, és a saját aktivitást is, hogy egy tisztább képet kapjunk.

A burnout 12 szakasza

1. Bizonyítási kényszer: Minden ígéretesen kezdődik. Szenvedély, tettrekészség és lelkiismeretesség jellemzi a munkához való hozzáállásunkat. A saját határok ignorálásra kerülnek, és az egyéni igények elkezdenek háttérbe szorulnak.
2. Hiperaktivitás: Csak az jut előrébb, aki keresi a kihívásokat és keményen dolgozik. A burnout ezen korai szakaszában az egyénnek nehezére esik átadni a feladatokat vagy megosztani a felelősséget az elvégzett munkájával kapcsolatban. Vagy azért mert fél, hogy elveszíti a kontrollt, vagy mert attól tart, hogy nem lesz jó a munka eredménye.
3. Saját igények elhanyagolása: Az egyre inkább elhanyagolt személyes igények következtében megjelenik a levertség, komorság, szorongás. Ezek oldására pedig gyakran előtérbe kerülnek a káros szenvedélyek. Megemelkedett kávéfogyasztás, egyre több cigaretta és különféle pótcselekvések jellemezhetik ezt a fázist.
4. Túlzott leterheltség: Ebben a szakaszban megszaporodnak az elfelejtett időpontok, be nem tartott vállalások és egyességek. Az ember pontatlanná válik, és egyre többet hibázik - az ezekből származó konfliktusok, pedig nem kerülnek igazán feldolgozásra.
5. Problémák tagadása: Megjelenik az elhagyatottság érzése, a kilátástalanság, és a reménytelenség. A munkavégzés hanyaggá válik, rossz döntések születnek - ha egyáltalán bármilyen döntés születik. A munkahelyi kapcsolatok minősége romlik, a káros szenvedélyek még intenzívebben jelennek meg.
6. Értéktelenedés: A munkáról alkotott kép egyre negatívabbá válik. A munkával kapcsolatos érzésekben egyre nagyobb teret kap az elismerés hiánya és ennek következtében egyre nehezebbé válik a munkába járás. A munka gyakran beszédtéma, azonban sajnos negatív értelemben.
7. Fokozódó ingerlékenység: A munkahelyen kívüli társas kapcsolatok lassan elsorvadnak. A magánéletben, illetve a párkapcsolatban levő problémák száma megnő. Gyakorta megjelennek az agresszív reakciók.
8. Érzékelhető magatartás-változás: A közöny, hiábavalóság, és önsajnálat érzése a legjellemzőbbek erre a fázisra, valamint az, hogy mindenfajta külső tanács vagy kritika elutasításra kerül. A változás minden ismerős számára érzékelhetővé válik.
9. Elmagányosodás: Ebben a fázisban már olyanná válik az ember, mint egy automata. A munkahelyén csak a legszükségesebb tennivalókat látja el, a magánéletében pedig egyre inkább visszahúzódik. A társas érintkezések száma a lehető legalacsonyabbra redukálódik.
10. Belső üresség: Az élettel kapcsolatos elképzelések egyre negatívabbá válnak. Az érzelmek viharos gyorsasággal, szélsőségesen változnak. Szinte már minden tevékenység végzése örömtelenné válik, ha valami mégis örömet okoz, akkor a jól eső érzés maximum pár percig tart.
11. Depresszió, félelem: Teljes fizikai és lelki kimerültség lesz úrrá az emberen. Esetenként öngyilkos gondolatok jelennek meg, a szorongás és aggódás gyakorlatilag teljesen állandósul. Az immunrendszer alig működik - a szervezet legyengül, egyre többször kap el betegségeket.
12. Pszichoszomatikus állapot: Teljes és végzetes lelki, testi és érzelmi kimerülés következik be. Orvosi segítség nélkül az egyén élete komoly veszélyben van.

A burnout kezelése

A megelőzés gyakran a legnagyobb segítség a kiégés kezelésében. Amennyiben az ember felismeri, hogy a kiégés lépcsőfokait járja éppen végig, akkor még valószínűleg nem túl késő! Mint oly sok esetben, az önismeret az egyik első, és legfontosabb lépés a gyógyulás útján. Sajnos a burnout-szindrómában szenvedők gyakran szégyellik a betegségüket és ezért megpróbálják elbagatellizálni a problémát, ahelyett, hogy külső segítséget vennének igénybe. Egy jó szakember biztos, hogy tud segíteni a betegségben szenvedőkön!

• A kezelés során érdemes megvizsgálni a pajzsmirigy működését is. Amennyiben a pajzsmirigy alul működik, úgy gyakran megjelenhet a kimerülés és fáradtság annak következtében is.

A pszichológiai kezelés során az első lépés, hogy az ügyfél észrevegye a saját felelősségét a burnout kialakulásában. Az olyan kijelentések, mint a „Munka beteggé tesz!” vagy „A főnök hibája minden” - bár nagyon hangzatosak, de sajnos nem igazán előre mutatóak. Érdemes inkább olyan témákat megvizsgálni, melyek az egyéni lehetőségekre, erőforrássokra és stresszkezelésre vonatkoznak. Néhány egyszerű, gyakorlati tipp a burnout meglőzésére:

• Gyakori szünetek: Senki sem képes hosszú órákon keresztül teljes figyelemmel koncentrálni és hatékony munkát végezni. Ütemezzen be óránként 10 perc szünetet, amikor nem a munkájával foglalkozik. Lehetőség szerint keljen fel az asztalától és tegyen egy rövid sétát az udvaron vagy az iroda előtt az utcán. A testének is szüksége van a regenerálódásra!
• Reális célok: A célok nagyon fontosak. Tűzzön ki magának reális, teljesíthető célokat a munkavégzés során. Amennyiben azt érzi, hogy sosem ér a feladatok végére, úgy próbálja meg apró részcélokra osztani a napi teendőket. Készítsen egy listát és pipálja ki az éppen elvégzett feladatot. A nap végén elégedetten fog az elvégzett teendőkre tekinteni!
• Szociális kapcsolatok: Ápolja és törődjön a szociális kapcsolataival a munkahelyen is. Kezdeményezzen beszélgetést a munkatársaival, érdeklődjön a hogy létük felől! Egy jó munkahelyi légkörben sokkal könnyebb dolgozni.

Gáspár Álmos