Az anya és gyermek közötti kapcsolat nagyon különleges. Ez az első és legmeghatározóbb kapcsolat, amely az újszülött életében jelen van, és már azelőtt elkezdődik, hogy világra jönne a baba. Az anya-gyermek kapcsolatnak evolúciós szempontból tekintve igazán egyszerű, ám annál lényegesebb jelentősége van: az utód számára az életben maradáshoz nélkülözhetetlen a szoros anyai kapcsolat. Az újszülött az első években teljes mértékben az édesanyára van utalva, és ez a szoros kapcsolat a gyermek későbbi életében is nagyon fontos szerepet játszik.

Az újszülött a születése pillanatában már hozzávetőlegesen kilenc hónapot töltött az édesanyjával. Ebben az időszakban alapozódik meg a kettejük közötti kapcsolat. A baba már az anyaméhben megismerkedik az anya hangjával és személyiségével - így jön létre a bizalom már a születés előtti hónapokban. A születés utáni első napokban megnövekedett hormontermelés felel azért, hogy az anya erős érzéseket tápláljon a gyermeke iránt. A kapcsolat ideális esetben egyre mélyebbé és intenzívebbé válik kettejük között. Azok a gyermekek, akik megtapasztalták a szülőktől kapott törődést, szeretet és odafigyelést, képesek átélni az ún. ősbizalmat, amely által a későbbiek során könnyebbé válik számukra a kapcsolatok kialakítása. 

Törődés, odafigyelés, szeretet. Az első években ezek a legmeghatározóbbak az anya és gyermeke közti kapcsolatban. Az édesanya reagál a gyermeke igényeire, táplálja, kommunikál vele és segítségére van a világ megismerésében. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy ne legyen a gyermek élettere teljesen keretek közé szorítva, ne legyen minden pillanat kontroll alatt tartva. Az édesanyának meg kell tanulnia, a gyerekének elegendő teret adnia. A kommunikáció során a kimondott szavak mellett nagy szerepet játszik az érintés és a szemkontaktus is. Ezek létrejöttekor termelődik az oxitocin nevű hormon, amely a boldogságérzet kialakulásáért és a stressz csökkentésért felelős.

Kötődési módok

Alapvetően három féle kötődési módot különböztethetünk meg az anya-gyerek viszonylatban.

A biztonságosan kötődő gyermek az anyja jelenlétében teljes biztonságban érzi magát. Bátran fedezi fel a maga körül található dolgokat, hiszen tudja, ha bármilyen nehézsége adódik, mindig számíthat az édesanyjára. Amennyiben az édesanya nincs jelen, úgy a gyermek nyugtalanná válik, sírni kezd, és rosszul érzi magát. Ezt a kellemetlen állapotot csak az édesanya visszatérte tudja feloldani. Más személyek nem, vagy csak nagyon nehezen, tudják a gyermeket megnyugtatni.   

Elkerülő kötődés (bizonytalan elkerülő) esetén a gyermek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nyugodtan, fásultan veszi tudomásul, ha az édesanyja elhagyja a szobát, amelyben ő is tartózkodik. A gyermek látszólag nem válik zaklatottá és nem kezd el sírdogálni - ám ez csak a felszín. Valójában a gyermek nagy adag bizonytalanságot és stresszt él át. Az ilyen gyermek ugyan úgy rosszul érzi magát, mint a biztonságosan kötődő társa, csak elnyomja az érzelmeit. Az anya visszatértekor a gyermek nem mutat örömöt és számos esetben elfordul az anyjától.

Az ambivalensen kötődő gyermek látványosan kétségbeesik, ha az anyja nincs a közelében, ám akkor sem talál megnyugvást, amikor az édesanya visszatér. A gyermek felfokozott érzelmi reakcióját nagyon nehéz lecsillapítani és az erre irányuló próbálkozások gyakran agressziót hívnak elő.

A kötődés fontossága

A gyermekek természetüknél fogva nyitottak az őket körülvevő világra. Fontos, hogy a gyermek bíztatást, és támogatást kapjon a szüleitől. Szilárd „hátországgal” magabiztosabban vág bele a felfedezésbe és ennek következtében a későbbiekben jobban fog megbirkózni a mindennapi élet nehézségeivel. A szülő-gyerek kapcsolat döntő jelentőségű a gyermek fejlődésének és kapcsolat teremtési képességének szempontjából. Az anya meghatározó szerepe mellett fontos az apa érzelmi támogatása is. A szülők együtt tanulják meg, hogy mik a gyermekük igényei, mi az amire a kicsinek szüksége van. Bizonyos tradicionális felfogások értelmében az apa a gyermek első életéveiben csak „láb alatt van”, csak az a feladata, hogy megteremtse a család számára az anyagi biztonságot. Az anyagi biztonság természetesen fontos, de talán még fontosabb, hogy kialakuljon egy erős érzelmi kötődés az édesapa és a gyermeke között. Ne feledjük: amikor a gyermek felcseperedik, az édesapával indul felfedezni a tágabb értelemben vett külvilágot, ő lesz az, aki megmutatja a nagybetűs életre nyíló ajtót.  

Gáspár Álmos