Egy korábbi, szorongással kapcsolatos írásomban már bizonyos mértékben foglalkoztam a szorongás terápiás keretek közötti kezelésével. Viszont mi a helyzet akkor, ha nincs lehetőségünk segítő szakemberhez fordulni? Mit tudunk tenni annak érdekében, hogy csökkentsük a bennünk felügyemlett szorongást?

Rövid távon is lehetséges a szorongásunkat tulajdonképpen tüneti kezeléssel csökkenteni.

• Szorongásoldó lehet, ha valamilyen fizikai aktivitást végzünk. Fizikai aktivitás során megváltoznak a testünk élettani jellemzői, amely önmagában egyhíteni képes a szorongás álltal okozta tüneteket.
• Nagyon sokat tud segíten az is, ha valami olyasmire tudunk koncentrálni, ami a figyelmünket leköti. Ilyen lehet a munka, vagyí akár egy teljesen hétköznapi feladat elvégzése is, mint például egy bevásárlólista elkészítése vagy a takarítás, autómosás. A jól berögzült hétköznapi rutinok, elterelik a figyelmünket a szorongás tárgyáról és legalább arra az időre megszabadulhatunk a szorongató érzéstől, amíg a rutinok "aktívak".
• Szintén a rövid távú megoldások közé tartozik, ha egy olyan embernek beszélünk a helyzetünkről, akiben megbízunk, aki képes minket az általunk elvárt módon lelkileg, pszichológiai értelemben támogatni.
• Sokat tud segíteni a humor. A nevetés elképesztő módon oldja a stresszt, a szorongató érzéstől segít szabadulni.
• Azzal együtt, hogy a rutinszerű, ám valamennyi odafigyelést igénylő tevékenységek elterelik a figyelmünket a szorongás tárgyáról, tudnak segíteni a teljesen szokatlan tevékenységek is. Meglepően sokat tud segíteni, ha kiöntünk egy pohár vizet az ablakon (arra ügyeljünk, hgoy ne öntsük a vizet egy járókelőre :)), vagy ha egy artikulálatlan ordítás formájában szabadulunk meg a felgyülemlett negatív érzésektől (természetesen ezt is lehetőség szerint akkor csináljiuk, ha egyedül vagyunk).
• Érdemes lehet egy papírlapra felírni azt, ami éppen a szorongásunkat okozza, majd ezt a cetlit elégetni, vagy a lefolyóba dobni. A cetli megírása közben éljük át a problémánkat, merüljünk bele az érzésbe, hogy úgymond "ráhelyezzük" a cetlire a szorongásunkat. Figyeljük meg, ahogy a szorongásunk enyhülni fog, amikor a papír is eltűnik!
• Segíthet, ha egy kézzel írt levélben leírjuk saját magunk számára a helyzetünket. Az írás során sok felismerésben lehet részünk és a probléma strukturálódni fog.

Az utóbbi megoldás akár már hosszú távú problémakezelésként is értelmezhető.

• Hosszú távú megküzdés esetén érdemes lehet megpróbálkozni a "meditációval". Ennek során helyezzük magunkat kényelembe és lazuljunk el amennyire csak lehet. Képzeljük el a szorongásunkat! Adjunk neki formát, színt, súlyt, hőmérsékletet (stb.) és határozzuk meg, hogy hol található az érzés a testünkben. Ha megformáltuk az érzést, kezdjük el vizsgálgatni. Akár kérdéseket is fel lehet tenni neki, mintha egy tudattal bíró absztrakció lenne. Egy ilyen (ön)beszélgetés során sok mindenre fégy tud derülni, melyek könnyen a megoldás irányába képesek lendíteni a dolgokat. Ezt a gyakorlatot, ha rendszeresen végezzük, biztosan csökkeni fog a szorongás mértéke.
• Egy olyan szituáció esetén, amely szorongást okoz a számunkra, érdemes arra törekedni, hogy amennyire csak lehet kézben tartsuk, uraljuk az eseményeket. Az egyik legszorongáskeltőbb dolog az, hogyha csak tehetetlenül sodródunk az eseményekkel és nincs hatásunk a dolgok folyására. Már az is sokat segít, ha csak részben tudjuk uralni az eseményekt.
• Próbáljunk meg közép- és hosszútávú megoldási alternatívákat kidolgozni. Nem kell, hogy ezek túl részletesen ki legyenek munkálva, csak egyszerűen lehessen "hová nyúlni", ha a szükség úgy hozza.
• Járjuk körbe a problémát. Keressük a kommunikációt azzal a személlyel, aki a szorongásunkat előidézi (ha egy személlyel áll kapcsolatban a helyzet) viszont lássuk azt is, hogy a saját szorongásunkhoz - mi saját magunk - mennyiben járulunk hozzá. A belőlünk jövő szorongást csak mi tudjuk kezelni, a kívülről érkezőt pedig az aktív cselekvés és a kommunikáció révén tudjuk mérsékelni.
• Jó ötlet lehhet (amennyiben ez megoldható), hogy kijelölünk a naponkban órarend szerűen egy időtartamot, amit a szorongásunkra, illetve a szorongásunk tárgyára szánunk. Így nem fogja a szorongással való küzdelem minden időnket felemészteni.

Gáspár Álmos